Halászcsárdák: Hullámzó Balaton...

Azt hiszem a keszthelyi Halászcsárda fekvésénél fogva eredendően jogosult lenne a balatoni éttermek élvonalába. Mégis, annyi éven át kizárólag a természet és enyészet térhódítását kísérhettük figyelemmel a nádfedelétől rég megfosztott, mégis impozáns, klasszikus csárdaépületen.  

Azt mondják, hogy minden keszthelyinek -  vagyis aki már legalább huszonéve tudatánál van - van valamilyen meghatározó emléke, amely ehhez a helyhez kötődik. Szüleim világvándor hajlamából adódóan saját öntudatra ébredésem messze innen zajlott, de tágabb családom személyes anekdótája apósomhoz és anyósomhoz kötődik.
Így hangzik: apósom ifjú házasként az ingerszegény hétköznapokra és a társasági élet hiányára rámutató anyósomat hozta el végre ide, anyósom szüleinek szomszédos utca beli lakásából. Angyalarcú anyósom vonzó és büszke fiatalasszonyként kimondatlanul, de méltán vágyhatott ismerősök társaságán túl általános elismerő pillantásokra is. Régi korok szellemében nevelték,  annak előnyös és avítt hozadékaival, így a Fejér megyei alispán unokája ha még köztünk lenne sem biztos, hogy megosztaná mit gondolt pontosan az ezután következőkről. 

Apósom idővel talán túl gyakran bizonygatott álláspontja szerint nem volt tudatában annak, hogy a Halászcsárda szezonális pincérnője anyósom előtti, igencsak viharos és túlfűtött szerelmének tárgya. Mivel az említett hölgynek amúgy nemigen volt kötődése a városhoz, legalábbis érthető volt anyósom hosszú évekig eltartó sérelme az ügy kapcsán. 

Az idén újranyitott csárda új tulajdonosai április óta számos hasonló elbeszélés birtokosai, helyiek és nyaralók elismeréssel térnek be az ismerős udvarba, és lelkesedésükben megosztják bezárása előtti élményeiket az anno pezsgő forgalmú helyről. 
Valóban örvendetes, hogy tisztelettel nyúltak az épülethez, az udvar téglaszínű díszburkolatot kapott, a szükséges modernizálás mellett a hagyományos berendezéshez és még az eredeti Halászcsárda felirathoz is ragaszkodtak. Talán csak az udvar amúgy funkciójukban népszerű polirattan pavilonjai bánthatják a stílusérzékeny nézelődő szemét. 

Első alkalommal nehéz kihívásnak vetettem alá a konyhát: rácpontyot rendeltem. A talán szerb eredetű ételt az Alföldön sokat készítettük gyermekkoromban. Otthon Magdi nagymama sütötte gyakran nekünk, és minden bizonnyal szeretettel fűszerezte meg, nagyon szerettem, csakúgy, mint őt. Nem is ettem, nem is láttam étlapokon sem amióta kirepültem, és közben elmentek sorban az öregjeink és elvitték a receptet is magukkal. De annyi év után nemrég egy felejthetetlen rácponty élményem volt egy budapesti kifőzdében. A régi otthoni ízeket és emlékeket váratlanul megidéző ízzel szemben hetekkel később még az is lehet, hogy eleve esélytelen volt a keszthelyi konyha. És igaz, ami igaz, ugyanazokat a szikrákat nem tudta előidézni az amúgy látványra hívogató fogás a két gigantikus kakastaréllyal a tetején. Hogy mi volt vele a gond, vagy volt-e egyáltalán kézzelfogható hibája, nem is tudtam később sem visszaidézni, talán ez a minden háztartásban eltérő módon készített étel egyszerűen nem nagykonyha-barát, kell hozzá nagyi szeretet-fűszere. Ezért is döntöttem úgy, hogy egyrészt visszatérek a kifőzdébe elemezni a rácponty kérdéskörét, másrészt megkegyelmezek a Halászcsárdának, és következő alkalommal halászlét rendelek.  

A balatoni halászlé nem is okozott csalódást. A passzírozott típusú lé harmonikus ízű, sűrű és rendkívül tartalmas volt. A cseréptálban felszolgált "leves" feltétlenül felért egy magyarosan többfogásos étkezéssel, mivel annyi harcsafilét tartalmazott a bele rendelt belsőségeken túl, hogy kihívásnak bizonyult elbánni vele. 

A Balaton látszólag végtelenbe vesző víztükrének látványát ha valaki igényli, és akkor is, ha nem, élénkíti a 'bicikliút' színes forgalma. De úgy alkonyat tájt, mikor már  az ifjú versenykerékpárosok és sportos svéd nyugdíjascsapatok is megpihentek, és a csárda cigányzenészei is szusszannak egyet, a szezon közepén is tökéletes békére és harmóniára lelhet itt az ember. 

A közelben rendszeresen megfordulva nem veszem le a szemem a Halászcsárdáról, legközelebb keszeget tesztelek!