2012. július 24., kedd

1:0, avagy hogyan győzte le a ropogós sertéssült a sztárhentes oldalasát


Mivel nem voltam itthon tegnap ebédidőben, a hűtőben árválkodott; délután már belelestem, mit rejt a mai kék fedeles doboz.  A kitartó hőségben egyelőre győzedelmeskedett az idei szezonban viszont állítólag csak rövid ideig kitartó ropogós cseresznye. 

A ház ura vacsorára grillezést tervezett, a katlan a katlanban meleg ellenére megtérülő áldozatnak ígérkezett, lévén a vásárcsarnok 'sztárhentesének' három heti pácban érlelt, borskéregbe forgatott mangalicaoldalasa az alany. 
Csakhogy! A grillszakács viszonylag későn tért meg, ráadásul világossá vált, hogy az 'egybeoldalas' bizony hosszadalmasabb sütési procedúrát igényel, mint szokványos szeletelt rokonai. Nálunk senki nem ehet két órával étkezés előtt büntetlenül ha a ház ura ételkészítésre adja a fejét. Mivel viszont a legtöbb családtag legalább ugyanolyan nyűgös ha éhes, a béke esetenként megkívánja a kihágásokat.

Így adódott, hogy míg a lefedett gömbgrillben látszólag végtelenül hosszan sült-párolódott a csodafegyver, az előkészületek közepette szembetaláltam magam az immár tiltott gyümölccsé avanzsált kékfedeles dobozzal. És akkor, ott, a nyitott hűtőajtó fedezékében, hidegen, dobozból, villára tűztem egy-egy falatot a dobozban lapuló trió tagjaiból. A savanykás aromával átitatott tényleg ropogós sertéssültnek egyáltalán nem ártott, hogy nem meleg és az ázsiai jelleg is tökéletesen autentikus volt. A tészta is őrizte frissességét, puritánsága kellett is a markáns szomszédok mellé, bár pártolt szósztalanságához nekem hiányzott a salátát nemesítő rebarbara ízéből és állagából valami enyhén párolt, kompótos jelleg. Összességében finom volt, friss és harmónikus - és titkos. Pár gyorsan és élvezettel bekebelezett falat után kötelességtudóan visszazártam a kék fedőt a dobozra, majd gondolatban meghajoltam előtte, tisztelettel, mint a japánoknál szokás.

A látványnak sem utolsó gondosan előkészített sztárolt csoda tökéletes volt, sovány és kifinomult. De a helyzet az, hogy ami a pillanatnyi érzelmeket illeti, "a creme brulée-t néha bizony felülmúlja a Jell-o"...




""az Álljon meg a nászmenet c. filmből szabadon..- a pontosítás végett: a ropogós sertéssült is csak annyira volt jello, mint amennyire Julia Roberts az"" itt:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése